Új elit és új elitellenesség

2017. december 21. 11:30 - Pápay György

Ha 2017 végén számvetést szeretnénk tartani az ország és a közélet állapotát illetően, az „új elit” fogalmával érdemes kezdenünk. Sokan vannak, akik a Fidesz szemére vetik politikai-elvi fordulatait, de fontos látnunk, hogy van egy olyan vezéreszme, amelyhez a mai kormánypárt alapításától fogva hű maradt. Ez nem más, mint az elitváltás igénye: a posztkommunista politikai és gazdasági elit leváltásáé. Akár liberális, akár konzervatív színekben, de a Fidesz mindig is ezt képviselte; ezért tudott felsorakozni mögötte az az eredendően sokszínű szavazóbázis, amelynek számára az antikommunizmus volt a közös hívószó. Az első, 2010-es kétharmaddal a párt lehetőséget kapott e központi programjának megvalósítására. Hogy mi lett belőle, azt láthatjuk.

police.jpg

Azok, akik valóban polgári alapon támogatták Orbán Viktor pártját, a pártállami időkből átörökített, a politikai és a gazdasági versenyt torzító struktúrák lebontását várták tőle. Abban hittek, hogy a nyílt politikai és gazdasági verseny jó az országnak és jó a jobboldalnak is. Ehelyett azonban a Fidesz egy olyan rendszert épített ki, amely az ő javára torzítja mind a politikai, mind a gazdasági versenyt. Létrejött egy új gazdasági elit, amelyen kívül más nem rúghat labdába, és egy új politikai elit, amelynek elsődleges feladata, hogy az előbbi működését biztosítsa. A Fidesz tehát a politikai verseny tudatos állami torzítására rendezkedett be, hogy fenntarthassa a gazdasági verseny számára kedvező, tudatos állami torzítását. Ennek eszköze a választási rendszer testre szabása, a közpénzekből folytatott kormány-, illetve pártpropaganda, a sajtó szisztematikus elfoglalása vagy újabban az ellenzéki pártok állami szervek felhasználásával történő sarokba szorítása.

Ma már teljesen nyilvánvaló – persze az volt már 2014-ben is –, hogy a posztkommunista elit végképp a múlté. Lett helyette új politikai és gazdasági elit, amely Orbán Viktor érdekköreiből került ki. Ezt az építkezést zárta le az Orbán–Simicska-konfliktus kiéleződése, amelynek a hátterében az a kérdés állhatott, ki (ne) vezesse az új gazdasági elitet. A kérdés eldőlt, a Fidesz pedig ezzel mondhatni beteljesítette küldetését. Csakhogy ez egészen új kihívás elé állította a miniszterelnököt. Míg táborát korábban egyfajta elitellenesség tartotta egybe, addig 2014–2015 fordulóján már egyértelműen ő és pártja képviselte az új elitet. (Érdemes újra végiggondolni az akkor kirobbant „urizálási” botrányokat ebben a kontextusban.) Orbánnak tehát találnia kellett egy olyan megoldást, amelynek révén fenntarthatta a Fidesz elitellenes pozícióját, és erre kiválóan alkalmasnak bizonyult az Európai Unió ellen hirdetett szabadságharc, különösen a migrációs hullám tetőzése után. Ez a képlet a vártnál jobban működött, és mára az a különös helyzet állt elő, hogy a más országokban az aktuális kormánypártokkal szemben megnyilvánuló elitellenes indulatokat nálunk leghatékonyabban a kormánypárti új elit csatornázza be.

Ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne lenne jelen egy másfajta elitellenesség is. Ez leginkább a korábbi baloldali-liberális elit (fél)árván maradt szavazótáborában erősödik, amely egyszerre elégedetlen a kormánnyal és az ellenzéki pártokkal. Azok, akik ma a baloldali összefogás-kísérletekből kimaradt vagy kihagyott pártokat támogatják (LMP, Momentum, Jobbik), kevésbé elégedetlenek a pártokkal, és jobban bíznak saját pártjuk jó választási teljesítményében. Azok viszont, akik baloldali vagy összellenzéki összefogást szeretnének, érthető módon egyre türelmetlenebbül viszonyulnak ahhoz, ami az ellenzéki és főként a baloldali térfélen zajlik. A magyar közélet egyik nagy kérdése, hogy ez a formálódó új elitellenesség milyen hatással lesz a politikai folyamatokra, illetve egyáltalán mikor lesz képes számottevő hatást kifejteni.

A magam részéről úgy látom, hogy ez az elitellenesség jelenleg nem képvisel olyan erőt, amely képes lenne egy összellenzéki vagy akár csak egy neki tetsző baloldali összefogást kikényszeríteni. Így ha egy új politikai szereplőnek – például egy populista mozgalomnak – sikerülne még a választások előtt becsatornáznia, azzal csak az ellenzéki térfél megosztottságát növelné, és ezzel az újabb fideszes kétharmadnak kedvezne. A sors fintora, hogy az elit- vagy pártellenes szavazók akkor tudnak érdemben tenni a kétharmad ellen, ha elmennek szavazni, és a meglévő ellenzéki kínálatra voksolnak. Ahogy a Viszlát Kétharmad Mozgalom részéről régóta hangsúlyozzuk, a Fidesz újabb túlnyerése elsősorban taktikai szavazással akadályozható meg az egyéni választókerületekben, ahol többségében a pártok állítják a jelölteket. A legnagyobb kihívás az, hogy egyszerre kell meggyőzni a „pártos” és a pártellenes szavazókat arról, hogy az érdekeik találkoznak: bárkire szavazzanak is listán – a kedvenc pártjukra vagy a legkisebb rosszra –, az egyéni körzetekben az erősebb ellenzéki jelöltre érdemes voksolniuk, mert így tudnak érdemben tenni a Fidesz túlhatalma ellen.

A kétharmad megakadályozása azért különösen fontos, mert ha nem sikerül a Fideszt kisebbségbe szorítani, csak egy alkotmányozásra és kétharmados törvények módosítására képtelen kormánypárt mellett van esély új ellenzéki építkezésre. És hogy ez az építkezés milyen jellegű lesz, abban nagy szerepe lehet az új elitellenességnek. A kisebbik kérdés az, vajon otthonra találnak-e majd valamelyik pártnál a (most még?) pártellenes választók, vagy egy új formációnak – pártnak, mozgalomnak – sikerül felemelkednie általuk. A nagyobb kérdés viszont az, meddig tudja fenntartani a Fidesz saját támogatóinak szemében elitellenes karakterét. Ha ugyanis egyszer a Fidesz elitellenes hívei is úgy kezdenek tekinteni pártjukra, mint az önmagát önmagáért építő új elitre, abból egy valóban új, össztársadalmi elitellenesség születhet. Ettől persze még nagyon messze vagyunk, de egyelőre nem látni, mi más vezethetne a Fidesz hajmeresztően sikeres elitváltása után egy újabb, ellenzéki szemmel egyre inkább szükségesnek tűnő elitváltáshoz.

(Fotó: Unsplash)

rajtad_mulik2.png

A Kézműves politika a Viszlát, kétharmad! társoldala. A Facebookon itt tudod követni, a Viszlát Kétharmad Mozgalom kampányát pedig itt. Ha teheted, támogasd is a tevékenységünket! A számlaszámot fent találod, a technikai részleteket a mozgalom Facebook-oldalán.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezmuvespolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr7013515223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemecsekerno_007 2017.12.22. 12:17:58

"Ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne lenne jelen egy másfajta elitellenesség is....."

Jaja, fizessenek a gazdagok :) Aki 200 000 bruttót keres, az már gazdag :)

Amúgy a felvetés jó, de a következtetések már nem annyira :)

- Az egyik leginkább hibás dolog az elitcserétől várni nagyobb változást.
- A választóknak is cserélődni kell, mert még mindig nagyobb százalékuk függ az állami újraelosztó rendszerektől és ez demokráciában patthelyzetet eredményez.
- a demokrácia jogelvei, törvényei érvényesülnek, de a tőke érdekérvényesítő képessége már nem igazán.
- Az állami újraelosztó rendszer túszul ejti a versenyszférát (főleg a magyar KKV szektort) a függésben lévő választókon és a populista politikusokon kereszül.

A kérdés az, hogy lehet demokratikus keretek közt leépíteni szerzett jogokat a versenyképesség érdekében?

Nem egyszerű válaszolni rá.

Fidesz bérszámfejtés 2017.12.22. 12:18:22

Még munkaidő van! :-(( Dolgozni!!!

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.12.22. 12:21:25

@nemecsekerno_007: "A kérdés az, hogy lehet demokratikus keretek közt leépíteni szerzett jogokat a versenyképesség érdekében?"

- Hogyan, hogyan.. hogy a fideszes haver versenyképes legyen, visszamenőleges és haverra szabott törvényekkel.

nemecsekerno_007 2017.12.22. 12:38:35

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: nem a fideszes haverokról beszéltem, nem csak ők vannak ebben az országban sőt, ők vannak kevesebben. De látom nem sikerült megértened a lényeget. Nem baj. :)

Paul Summers 2017.12.22. 12:57:04

Szerintem Orbánt az útszéli anyád zavarta mindig is, ugyanis utálja a protituciót.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.12.22. 14:01:07

"ezért tudott felsorakozni mögötte az az eredendően sokszínű szavazóbázis, amelynek számára az antikommunizmus volt a közös hívószó"

Régóta nem igaz ez. Az antikommunizmus nem szempont évek óta, mivel manapság nemigen vannak kommunisták a magyar politikában. Akik pedig vannak, azok marginálisok és cseppet se szimpatizálnak a mai magyar "baloldallal".

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.12.22. 14:02:20

"gazdasági verseny jó az országnak"

Dehogy jó. Ezt láthattuk az elmúlt 27 évben: ez a verseny sehová se vezet.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.12.22. 14:03:43

"A sors fintora, hogy az elit- vagy pártellenes szavazók akkor tudnak érdemben tenni a kétharmad ellen, ha elmennek szavazni, és a meglévő ellenzéki kínálatra voksolnak."

Aki elitellenes, az szavazzon az elitre? Viccelsz?

libsi nóta bárki unja 2017.12.22. 14:11:09

Sok mindennel vitába lehetne szállni, pl. hogy a posztkommunista elit végképp a múlté (ha igaz lenne jó volna), de az utolsó bekezdés még ehhez képest is gyenge lábakon áll

Attól, hogy 4 vagy 8 évig hatalmon van egy meglehetősen heterogén politikai erő, már egy monolit elittömböt alkot? Nyilván nem, erre csak az ellenségkép kialakításához van szüksége a poszternek. Még ennél is kevésbé igaz, hogy az ellenzék úgy zusammen egy tömböt alkotna, ez kimondottan nevetséges. Márpedig ha nem alkot egy tömböt akkor hogy működne a taktikai szavazásnak nevezett utópia?

Egy példa csak hogy világosan lássunk: a pesti libsihitűek beszavazzák a Jobbik egyéni jelöltet a parlamentbe, aki ezek után úgy dönt hogy mindenben a Fideszt támogatja (van rá épp elég ok), ezt még a saját pártja sem tudja megakadályozni. Vagy talán nem is akarja, mert összeáll a Fidesszel egy koalíciós kormányzásra. Miért ne tehetné?

Ennyit a taktikai szavavazás nevű kitalálmány realitásáról

Boross Bence 2017.12.22. 16:51:19

@libsi nóta bárki unja:

1. Ha a Fidesz-KDNP 40 oevk-t elveszítene, akkor koalíciós kényszerben lenne.

2. Ha a Fidesz-KDNP 15 oevk-t elveszítene, akkor nem lenne kétharmada.

Az első eset valószínűsége kisebb, mint a másodiké, valóban, és a második eset valószínűsége sem túl nagy jelenleg. Ettől függetlenül a taktikai szavazás működhet, ha jó kampánnyal sikerül a második cél elérése mögé a billegő körzetekben legalább kb. 30%-os támogatást szervezni az ellenzéki szavazók köréből. Én a második eset bekövetkezése reményében támogatom a taktikai szavazást, és nem tántorít el ettől az, ha az első bekövetkeztével riogatnak.

libsi nóta bárki unja 2017.12.22. 22:00:17

Csakhogy ez nem pusztán matematikai kérdés

Még az egymáshoz közel álló, szilárd ideológiájú pártok számára is nagy kihívás koalícióban kormányozni Az össze-vissza meghempergő, közben egymásra röcsögő teljes hazai politikai spektrum számára pedig egyszerűen elképzelhetetlen hogy működőképes valami legyen

Ami pedig működőképes, az semmivel se lesz jobb a jelenleginél: a Gyurcsány-MSZP platform, ahol a Fletó pénze diktál az MSZP pedig a régi vörös kellék

A többi fantazmagória. Olyan mintha összeadnád az arra járó autók rendszámát a telefonszámoddal és ebből kalkulálnád hány milliót fogsz nyerni a heti lottón
süti beállítások módosítása