Csak az a Vona ott ne volna

2017. november 08. 14:00 - Pápay György

Ahogy közeledünk 2018 tavaszához, úgy rajzolódik ki egyre világosabban, melyek lesznek a választással kapcsolatos legfontosabb kérdések. Ezek egyike, hogy miként viszonyul a baloldali szavazótábor a Jobbikhoz. Ez a kérdés persze már jó ideje benne volt a levegőben, de az új baloldali időszámítás kezdete óta (vagyis Botka után) végképp aktuálissá vált. Azóta ugyanis nincs élő ember a Földön (megbízható források szerint már a Nagykörúton belül sincs), aki elhinné, hogy a baloldal képes lehet önállóan legyőzni a Fideszt.

kerites_ut.jpg

Legújabban Kis János filozófus beszélt erről a Magyar Nemzetben, majd Medgyessy Péter az Indexnek adott interjúban. A volt miniszterelnök egészen messzire megy: szerinte akár a Jobbik és a baloldal közös kormányzása is elképzelhető. A 2002-ben, a D-209-es ügy kirobbanása után Medgyessyt lemondásra felszólító volt SZDSZ-es Kis ennyire nem engedékeny, de ő is azt hangsúlyozza: ha formális összefogás nem is lesz a két oldal között, ettől még a választók átszavazhatnak az erősebbnek gondolt ellenzéki jelöltekre. A szövegkörnyezetből pedig világosan kiderül, hogy elsősorban a Jobbik jelöltjeire átszavazó baloldaliakat ért ezalatt.

Valahol még ma is meglepő, amikor a baloldali-liberális térfél korábbi prominensei adnak hangot a Jobbikkal kapcsolatos efféle elképzeléseiknek. A baloldalnak az elmúlt években nyújtott teljesítményét elnézve viszont semmi meglepő nincs benne. Játsszunk el egy kicsit a gondolattal: ha valaki egy évtized távlatából a harmadik Orbán-kormány időszakának történetét akarja majd megírni, mégis mi lesz az a baloldallal kapcsolatban, ami ebből a visszatekintésből kihagyhatatlannak bizonyul? Mi volt az az aktív hozzájárulásuk ezeknek az éveknek a politikai történéseihez, amiről tíz év múlva is érdemes lesz megemlékezni, akár csak egy lábjegyzet erejéig?    

Ha ebből a szemszögből tekintünk a Jobbikra, máris egészen más képet kapunk. És nem csupán arról van szó, hogy 2014 után Vona Gábornak legalább volt valami elképzelése, mit is akar kezdeni a pártjával, és a kormányképesség érdekében elindult a szélekről középre. A néppártinak mondott fordulaton túl a Jobbik több esetben is érdemben hatott az események alakulására, illetve a Fidesz politikájára. Ráadásul ez a hatás jóval összetettebb volt annál, amiről a politikai elemzők általában beszélni szoktak.

Nem tudjuk pontosan, milyen irányvonalat vitt volna a Fidesz 2014 után, ha a támogatottsága nem kerül hirtelen mélypontra. Az viszont elég valószínű, hogy Orbán Viktor nem állt volna bele ilyen keményen a migrációellenes kampányba, ha 2015-ben nem liheg ott a nyomában a Jobbik. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha a negatív spirálban lévő, két fontos időközi választást elvesztett Fidesz még a bevándorlás tematizálását is átengedni a sajtóbeli "üvegplafont" éppen addigra áttörő ellenfelének. Szokás Orbán Viktor zseniális előrelátását emlegetni, de ebben jóval több lehetett a puszta számítás: ha még a migrációs hullámot is a Jobbik lovagolta volna meg (amire a baloldallal szemben képes is lett volna), akkor vége a Fidesz dominanciájának.

A Fidesz tehát beleállt a migrációellenes kampányba, s mivel az a vártnál jobban működött, a 2015 utáni politikájának központi, már-már kizárólagos elemévé tette. Csakhogy közben szép lassan jobbikabb lett a Jobbiknál: a korábban a jobbszélen virágzó összeesküvés-elméletek hivatalos szintre emelésével jóval mérsékeltebbnek láttatta a közben amúgy is mérséklődő formációt. S bár Orbán ezzel stabilizálta a pozícióját, azóta is Vona maradt az egyetlen, aki időről időre borsot tudott törni az orra alá: a legemlékezetesebb talán az volt, amikor 2016 őszén a Jobbik nem támogatta a szépségtapasz-alkotmánymódosítást az érvénytelen népszavazás után. Ezeket a húzásokat pedig a baloldali szavazók is leplezetlen kárörömmel figyelték, ráadásul a Fidesz radikalizálódása még egyfajta felmentést is adott nekik a lelkiismeret-furdalás alól, amikor egy platformon találták magukat a korábbi közellenséggel.

Nem csoda, hogy a baloldalon egyre többen érzik úgy: a Jobbik a helyzet kulcsa. Csakhogy ez a kulcs sehogy sem akar beleilleni a zárba. A formális együttműködés ugyanis a Jobbiknak éppúgy nem áll érdekében, ahogy a baloldali pártoknak sem. Ha viszont 2018-ban a jelöltjeik megint egymás ellen indulnak az egyéni választókerületekben, akkor ugyanaz fog történni, mint 2014-ben: a körzetek többségét elviszi a Fidesz, és nemhogy kormányváltás nem lesz, de nyakunkon az újabb kétharmad.

Ahhoz, hogy ne ez történjen, be kell látni, hogy nem a Jobbik a helyzet kulcsa. És általában nem egyik vagy másik párt. A jelenlegi helyzetben minden azon múlik, amiről Kis János is beszélt: hogy más logika alapján döntenek-e a szavazók, mint a korábbi választásokon. Hogy akarják-e annyira a Fidesz hatalmának korlátozását, hogy egyszerűen átszavaznak az esélyesebbnek gondolt ellenzéki jelöltre. Legyen bár az a Jobbik jelöltje, amelyet nemrég még közellenségnek tekintettek, vagy adott esetben a baloldalé, amelyik az elmúlt években azért sem tett eleget, hogy egyszer majd a lábjegyzetekbe bekerüljön.

Persze nem Kis János az egyetlen, aki ezt felismerte: a taktikai szavazás kérdése szintén benne van egy ideje a levegőben. Fontos azonban, hogy ezt valaki határozottan képviselje is a nyilvánosságban. Ezért hoztuk létre a Viszlát, kétharmad! állampolgári kezdeményezést, amely egy hónapja állt elő a választók összefogását szorgalmazó javaslatával. Számomra azért is fontos ez az ügy, mert amikor 2014-re végképp kiábrándultam a Fideszből, azt hittem, legfeljebb akkor fogok ismét rájuk szavazni, ha fennáll a veszélye, hogy Vona Gábor kerül hatalomba. Ma viszont a Jobbiknál jobbikabb Fideszt látva ott tartok, hogy Orbán Viktor hatalmának korlátozása érdekében bárkire hajlandó lennék egyéniben szavazni, aki az erősebb jelöltet állítja a választókerületemben – legyen az a baloldal vagy akár a Jobbik. Az elveimet meg majd képviselem a listás szavazatommal.

(Fotó: Unsplash)

A Kézműves politika a Viszlát, kétharmad! társoldala. A Facebookon itt tudod követni, a Viszlát, kétharmad! kampányt pedig itt.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezmuvespolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr213199423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2017.11.08. 21:35:51

Vajon ki lesz az, aki majd megmondja, hogy melyik ellenzéki jelölt az "esélyesebb" adott esetben?

Boross Bence 2017.11.14. 21:39:06

@Ad Dio: Majd lesz 106 közvélemény-kutatás márciusban. Illetve minden ellenzéki párt csináltat magának 106 közvélemény-kutatást, amiben azt hozzák majd ki, hogy az ő jelöltjeik a legesélyesebbek mindenütt.
süti beállítások módosítása