Nem gondoltam, hogy ilyen rövid időn belül ismét Gyurcsány Ferenccel kell foglalkoznom, de erről nem én tehetek, hanem Gyurcsány Ferenc. A DK elnöke ugyanis berúgta a "hogyan forgassuk vissza az idő kerekét" projekt motorját, és segít minden választó emlékezetébe idézni, milyen is volt, amikor ő volt a miniszterelnök. Azt, hogy a határon túli magyarok választójogának megvonásáért indított aláírásgyűjtés miért kontraproduktív, az elmúlt pár napban sokan és sok helyütt megírták. De Gyurcsányt nyilvánvalóan nem a megfontolt vélemények érdeklik, hanem az, miként tud 2018-ban minél nagyobbat kihasítani a haldokló MSZP szavazóbázisából, méghozzá annak "radikálisabb" részéből, miközben a mérsékeltebbeket várhatóan felszívja az LMP.
Mit lehet még ehhez hozzátenni? Két fontos szempontot mindenképpen. Az egyikről Lukács Csaba volt kollégám is írt a Magyar Nemzet minapi vezércikkében, ahol arra hívta fel a figyelmet, hogy a határon túli szavazatok jóval kisebb mértékben befolyásolják a választások eredményét, mint azt Gyurcsányék hangoztatják. Ugyanis akinek nincs állandó magyarországi lakcíme, az csak a pártlistára szavazhat, egyéni jelöltekre nem. És ahogy azt mi is régóta hangsúlyozzuk a Viszlát, kétharmad! keretei között, mivel listán a Fidesz első helye várható, a választás végeredménye a 106 egyéni választókerületben fog eldőlni. Erre pedig a kizárólag a pártlistára szavazó határon túli magyaroknak értelemszerűen nem lehet befolyásuk. Tegyük hozzá: ezt Gyurcsány Ferenc is pontosan tudja. Hiszen a Szél Bernadettel és Karácsony Gergellyel folytatott tévévitában ő maga hivatkozott arra, hogy a választás az egyéni körzetekben fog eldőlni, és ezért támadta az LMP-t, amiért az ragaszkodik az önálló jelöltállításhoz.
A másik fontos szempont, hogy a DK akciója nem csak a határon túli szavazókat mozgósítja. Az önmagában csupán korlátozottan hatna a választások eredményére, éppen a fent leírtak miatt. Sokkal nagyobb probléma, hogy Gyurcsány újabb túlmozgása a hazai Fidesz-szimpatizánsokat is mozgósíthatja. Amikor a Fidesz egyre nehezebben tud belpolitikai tétet adni a választásnak, és folyton Brüsszelig és Sorosig kell elkalandoznia, akkor hirtelen jön egy olyan gesztus, amelyik újra a régi pártpolitikai kerékvágásba zökkenti vissza a közbeszédet. Az a Fidesz-szavazó, akinek kezdett túl sok lenni a brüsszelezés és a sorosozás, most sokkal jobban tudja, miért is kell ott lennie 2018-ban: hogy a határon túli magyarokért és Gyurcsány ellen szavazzon.
Mindebből pedig egy általánosabb következtetés is levonható: a szavazók mozgósításának egyik legjobb eszköze, ha valaki őket (vagy az övéiket) minősíti. Nem véletlenül épített a kormányzati sajtó komplett rágalomhadjáratot arra, hogy Vona Gábor állítólag megsértette a nyugdíjasokat. Bármennyire gyomorforgató volt is az erre alapozott telefonos és médiakampány (különösen mivel a Jobbik elnöke eredeti Facebook-posztjában éppen azt hangsúlyozta, hogy nem általánosságban ír a nyugdíjasokról), a történetben Vona is hibázott. Még a kormánymédiát kritizálva sem érdemes feltüzelt fideszes nyugdíjasokról nyilatkoznia egy ellenzéki politikusnak, hiszen mi mással tudná jobban feltüzelni a fideszes nyugdíjasokat? Főleg, ha a szavai kellő publicitást kapnak.
Ez a jelenség azonban elsősorban nem a politikusokra és az első nyilvánosságra jellemző, hanem az internet és a közösségi oldalak második nyilvánosságára. Ráadásul ennek a második nyilvánosságnak alapjáraton ez a beszédmódja. Ha egy politikai tartalmú cikk felkerül az internetre vagy körbemegy a Facebookon, látatlanban is meg lehet mondani, miről lesz szó alatta a kommentekben: droidokról, bérencekről, hasznos és haszontalan idiótákról. Akik persze mindig a másik oldalon állnak, szemben a "mieinkkel", a "mi" igazságunkkal. És akik valószínűleg ugyanazt gondolnák, mint "mi", ha nem az agymosott tömeghez tartoznának, és képesek lennének a gondolkodásra.
Nincs, ami jobban mozgósítana egy szavazót, mint ha szembesül az ellene irányuló személyeskedéssel. Ezért mindenkinek, aki a kormányváltásban vagy akár csak a Fidesz újabb kétharmadának megakadályozásában érdekelt, érdemes végiggondolnia, valóban ér-e annyit egy-egy ilyen komment, hogy ezzel elvigyen magával szavazni még egy embert – csak éppen a Fideszre. Lehet és kell is kritizálni az orbáni hatalomgyakorlást vagy a kormányzati revolvermédia működését, de a "még mindig nem látjátok, fideszes birkák?!" felkiáltás legfeljebb arra jó, hogy egyben tartsa a "nyájat", és az ezzel szembesülő szavazók még jobban tudják, miért kell ott lenniük 2018-ban.
Amúgy sem tartom szerencsésnek azt a minden oldalon eluralkodott nézetet, hogy a másik fél szavazói csakis agymosottak lehetnek. Még ha könnyebb is az érzelmek mentén hatni a választókra, s még ha hatékonyak is az elemi ösztönöket megcélzó kampányok, azokhoz a kérdésekhez, amelyek igazán fontosak számukra, a szavazók képesek nagyon is racionálisan viszonyulni. A Viszlát, kétharmad! által javasolt taktikai szavazással kapcsolatban is többször megkaptuk, hogy az emberek úgyse fogják megérteni. Pedig dehogynem. Aki igazán érdekelt abban, hogy a Fidesz ne szerezzen újra alkotmányozó többséget, az egyre világosabban látja, hogy pártlistán szavazhat ugyan az érzelmei szerint, de amikor az egyéni jelöltekről dönt, az eszére kell hallgatnia.
Az általunk javasolt taktikai szavazás mellett azonban az sem utolsó taktika, ha nem mozgósítjuk mi magunk a kormánypárti szavazókat a minden határon túlmenő verbális támadásokkal. Éppen elég, ha vannak olyan politikusok, akiknek ezt diktálja az érdekük. Már ha nem valaki más diktálja.
(Fotó: Stock Snap)
A Kézműves politika a Viszlát, kétharmad! társoldala. A Facebookon itt tudod követni, a Viszlát, kétharmad! kampányt pedig itt.
