Krokodilkönnyek az MSZP-ért

2017. október 26. 16:30 - Pápay György

Gyurcsány Ferenc megcsinálta. Amikor 2004-ben miniszterelnök lett, sokan az MSZP sírásóját látták benne. S még ha 2006 tavaszán másként álltak is a dolgok, 2006 őszére már látszott, hogy nekik lesz igazuk. Azt persze ők sem sejthették, hogy a táncoslábú exkormányfő ilyen sok áldozatos és szívós munkát fog fektetni abba, hogy a föld alá küldje a szocialista pártot. De amit Gyurcsány kormányon elkezdett, azt ellenzékben szép lassan befejezte. Azzal, hogy 2011-ben kiléptette a Demokratikus Koalíciót az MSZP-ből, és ezzel megosztottá tette a hazai baloldalt, hosszú időre megpecsételte az utóbbi sorsát. Botka László megfúrásával pedig, úgy tűnik, feltette a koronát eddigi életművére.

secret-tears-free-license-cc0_1280x855.jpg

Persze abba, hogy a botkátlanított MSZP ilyen mély gödörben találja magát, mások is fektettek némi energiát. Bizonyára az épp a szocialistáktól átigazolt Ron Werbernek is volt szerepe abban, hogy mire az MSZP elveszítette a miniszterelnök-jelöltjét, addigra már az LMP-nek is volt sajátja. Sőt, Szél Bernadett épp javában turnézott a médiában, ezzel is látványosabbá téve a jelölt nélkül maradt szocialisták vergődését. De a kegyelemdöfést mégis Gyurcsány adta meg: miután a DK körei hónapokig ekézték Botkát, amiért képtelen az együttműködésre és nem akarja a Ferit a listára, tegnap a Feri kijelentette, hogy pártja nem akar közös listát az MSZP-vel, se közös miniszterelnök-jelöltet. Touché!

Én biztosan nem fogok krokodilkönnyeket hullatni az MSZP-ért. A politikai szocializációm egyik meghatározó eleme, hogy az utódpárttal nem egy az utunk. Emellett a szocialistáknak önjogukon is hatalmas, mondhatni történelmi felelősségük van abban, hogy az ország a rendszerváltás után oda jutott, ahová. Ahogy abban is (bár ebben nem csak nekik van), hogy 2010, majd 2014 után sem tudott felemelkedni egy olyan baloldali párt, amelyik vállalható kihívója lenne a mostani kormánynak. Így az MSZP útját a mélybe, ahová jobb esetben a sokat emlegetett Ferit is magukkal viszik majd, csak üdvözölni tudom.

A helyzet azonban ennél egy kicsit bonyolultabb, mert a szocialista párt lassú végjátéka egyszerre két dolognak is megágyaz, ezek viszont könnyen kiolthatják egymást (pontosabban egyik a másikat). Egyfelől a politikai törésvonalak érezhetően kezdenek átrendeződni, és egyre kevésbé számít az, amire fentebb is utaltam: a klasszikus kommunista-antikommunista törésvonal. Ebben sok munkája van a Fidesznek, amely az elmúlt hét évben egyfajta tankok nélküli kádárizmus építésén dolgozott, és ennek során egy-két látszatintézkedést leszámítva a pártállami múlt szőnyeg alá söprésében volt érdekelt. De kellenek ehhez azok az új generációk is, amelyeknek a politikai eszmélését nem az előző rendszerrel vagy annak utódpártjával való szembenállás határozza meg, hanem a Fidesszel mint sajátos állampárttal való szembenállás. Így lassan eljöhet az ideje annak a nemzedéknek, amely már nem a rendszerváltók komcsi kontra nem komcsi, nemzeti kontra hazaáruló neurózisai szerint szervezi a maga politikai életét.

Másfelől viszont úgy néz ki, ez a szemléletváltás 2018 után a Fidesz ellenzékében fog kibontakozni. A választás ugyan még nem lefutott, de valljuk be, erre jóval nagyobb az esély. Ha viszont a Fidesz ismét kétharmaddal nyer, mint 2010-ben és 2014-ben, akkor minden eszköze meglesz ahhoz, hogy erre ne adjon lehetőséget. Láthatjuk, hogy egyszerű többséggel is mennyit tehetnek a politikai verseny korlátozása és a nyilvánosság torzítása érdekében; kétharmaddal viszont minden intézményes eszköz a kezükben lesz ahhoz, hogy Magyarország mielőbb ellenzékmentes övezet legyen. Vagy ha marad is ellenzék, az legfeljebb őfelsége ellenzéke lehessen. A sors fintora pedig az, hogy ahhoz, hogy 2018-ban ne nyerjenek kétharmaddal, a sokak által már most is őfelsége ellenzékének tekintett szocialistákra is szükség van.

A kormánynak természetesen az az érdeke, hogy az MSZP ne gyengüljön meg túlzottan, hanem a Jobbikkal szemben egyensúlyban tartsa a centrális erőteret, és így a Fidesznek mint legerősebb pártnak ne legyen egyértelmű kihívója. Ezt sokan felismerték, azzal viszont már kevesebben foglalkoznak, hogy a szocialisták mostani félig szétesett állapota egyértelműen az újabb fideszes kétharmadnak kedvez. Ha ugyanis a baloldali pártoknak nem sikerül legalább a koordinált jelöltállításig eljutniuk (beleértve ebbe ezúttal az LMP-t és a Momentumot is), akkor az MSZP gyengesége miatt az ellenzéki szavazatok még jobban meg fognak oszlani az egyéni választókerületekben. Ennek különösen Budapesten nagy a veszélye, ha pedig az ellenzék a fővárosi körzetek többségét nem viszi el, akkor nemhogy kormányváltás nem lesz, de biztos a kétharmad.

Az utóbbi elkerülésére van egy működőképes recept, ezért is indítottuk el a Viszlát, kétharmad! kampányt. A Fidesz újabb kétharmadát az egyéni választókerületekben lehet megállítani (csak jelzem: amúgy a Fideszt is itt lehetne), méghozzá akkor, ha nem a szívünk, hanem az eszünk szerint szavazunk: a legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Budapestiként nekem azzal kell számolnom, hogy totális szétesés ide vagy oda, az én körzetemben a legesélyesebb ellenzéki jelölt valószínűleg MSZP-s lesz. S bár listán elvi és ízlésbeli okokból képtelen lennék a szocialistákra szavazni, egyéniben ezzel tudom megadni az esélyt annak, hogy ne legyen újabb kétharmad. (Csak a jegyzőkönyv kedvéért: listán elvi és ízlésbeli okokból a Jobbikra sem tudnék szavazni, de ha egyéniben éppen jobbikos lenne az erősebb ellenzéki jelölt, akkor rá szavaznék.)

Persze van abban valami mély ellentmondás, ha a majdani új politikai kultúra kedvéért taktikai okokból a régi ellenzék jelöltjeire szavaz az ember. De azt a helyzetet, amiben volt fideszesként számomra ez tűnik az egyetlen észszerű megoldásnak, kitartó munkával maga a Fidesz állította elő. Akiket, hogy keretesen zárjunk, a magam részéről azért sem tudok már támogatni, mert a hatalomgyakorlásukat látva pont úgy érzem magam, mint annak idején a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett korszakban.

(Fotó: Skitterphoto)

A Kézműves politika a Viszlát, kétharmad! társoldala. A Facebookon itt tudod követni, a Viszlát, kétharmad! kampányt pedig itt.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezmuvespolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr7013086932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ballib cenzúrázók réme 25 2017.10.27. 16:14:02

Azt azért elárulhatnád, hogyha a nagy terved bejön, akkor mi fog történni.

Azaz tegyük fel, hogy a nem Fideszre szavazók mind a te taktikádat követik majd.

Lesz a végén kb mondjuk 40% Fideszes, 20% Jobbikos, 12% MSZP-s, 8% DK-s, 10% LMP-s, 10% Momentumos a parlamentbe. (Aprózhatnám mégjobban PM-el, Együttel, de minek)

Ki alakít kormányt és hogyan ?
Hogyan fog működni az ország ?
Elbontják majd a kerítést vagy sem ?
Egykulcsos lesz az adó vagy kettő esetleg több ?
Alapjövedelem lesz, 13. havi nyugdíj, vagy fizessenek a gazdagok ?
...
Mi a faszt fognak ezek 50%-nyian megszavazni ?

Működésképtelen ország létrehozásához a terv ideális.
Gratulálok hozzá.

Csinálj egy olyan pártot, ami vállalható, avagy állj egy ilyen mögé. És győzz meg másokat, hogy azokra szavazzak.

Mert ez egy irdatlan bullshit és semmi más.
Ha sorrendbe kéne tenni a lehetőségeket, akkor szerintem a legrosszsabb forgatókönyv a tied. A második legrosszabb ha valamelyik ballib győz, a harmadik ha a Fidesz.

Az utolsó kettőről lehet eltérnek a vélemények, de szerintem mindenki látja, hogy a te forgatókönyvedtől nagyobb baromság nincs.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2017.10.27. 16:14:42

Egy gond azért van, nem is kicsi. Második forduló híján honnan tudja egy mezei választópolgár, hogy a körzetében ki az esélyes ellenzéki jelölt? ;-)

tothh · http://polizis.blog.hu 2017.10.27. 16:29:25

Érdekes írás, sok igazság is van benne, én azonban egy másik aspektusra hívnám föl a figyelmet az MSZP válsága (végelgyengülése?) kapcsán. Ebben is van Gyurcsánynak szerepe, azonban sokkal kevésbé közvetlenül.
(Már elég régóta ez a véleményem, de látván tegnap este Bárándy Gergely vergődését a HírTV-n, szinte bizonyossá váltam abban, hogy ez a fő ok.)

Kezdjük azzal, hogy az MSZP volt a rendszerváltozást követően messze a legszervezettebb, legbeágyazottabb párt. Társadalmi-gazdasági kapcsolata szerteágazó volt, komoly holdudvar állt mögötte, így komoly pozíciókat birtokolt mind a közvetlenül választott politikai testületekben (törvényhozás, önkormányzatok), mind pedig a tágabban kapcsolódó szférában (gazdasági társaságok pozíciói, civil szféra, intézetek, stb.)
A politikai funkciók mellett tehát ez a rendkívül erős és beágyazott párt sok embernek tudott megélhetést biztosítani.
Zárójelben tartom szükségesnek megjegyezni: Ez nem a "megélhetési politikusok" illetve pártjaik elleni vádirat, hiszen a klasszikus nyugati tömegpártok is ilyen módon működtek.
Nálunk egészen a Fidesz szándékos átszervezéséig az MSZP verhetetlen volt mindebben, sokak egzisztenciája kapcsolódott hozzá. És itt tulajdonképpen másodlagos volt, hogy a párt épp kormányon volt, vagy ellenzékben.

Itt jön be Gyurcsány szerepe: Az őszödi beszéd egyik kevésbé idézett része (mindamellett az a része, amelyben komoly gondolatok fogalmazódtak meg) szól arról, hogy a politikacsinálás nem csak a pozíciók elosztásáról szól, ő a "tartalmi" részt fontosabbnak tartota. "Vissza lehet menni autófényezőnek".
Namost, az MSZP káder-eltartó képessége először pont a 2006-os önkormányzati választás után roppant meg, még kifejezés is van minderre: "Gyurcsány-árvák". Azt követően viszont látható a tendencia, hogy a párt folyamatosan futott az egykori nagypárti pozíciója után, innentől kezdve viszont a tagság és holdudvar által nyomott pártvezetés (kivéve persze a saját igazában hívő és azt mai napig hirdető Gyurcsányt) elkezdett olyan szuboptimális lépéseket tenni, amelyek rövid távon célszerűnek tűntek, de hosszú távon csak még mélyebb válságba sodorták a pártot.

Saját információim alapján a pártban 2008-2009 fordulóján 90 mandátummal számoltak, erre készültek. Ehhez képest lett 59, majd 48. Aztán az önkormányzatokban még jobban meggyengültek, olyan szigetek maradtak fönn, ahol inkább a személyes beágyazottság döntött, nem pedig a pártháttér (Angyalföld, Kispest, Szeged, Kazincbarcika). Innentől kezdve a párt maradék káderállománya értelemszerűen a túlélésért küzd. A legalább menthető pozíciók megtartásáért. Azt se szabad elfelejteni, hogy a párt fénykorában 35-40 éves káderek most a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Nekik nem mindegy, hogy egy merész húzással, kockáztatással akár veszíthetnek is, vagy marad négy "nyugodt" további év ellenzékben. Aztán majd lesz valahogy.
90%-ban biztos vagyok, hogy Botkát belülről fúrták meg, GyF ezt mindössze kihasználta, miért is ne tette volna?
És mindezzel természetesen nem azt állítom, hogy itt valami szándékos összeesküvés van, csakhogy az egyes kulcsszereplők döntéseit mindez motiválhatta, akár úgy, hogy végig se gondolták ezt az egészet.

Az mindenképp szerencsés lenne, ha nem az antikommunista törésvonal határozná meg a belpolitikát. Minden stabilabb demokráciában a legfontosabb törésvonal a tisztán gazdasági alapú (persze nem találtam föl a spanyolviaszt, a politikatudomány ezt már évtizedek óta leírta).
Viszont nem vagyok optimista, két okból sem. Az egyik, legalább ennyire, ha nem méginkább fontos törésvonal továbbra is megmaradt, ez a világnézeti, nyugatosító vs. nemzeti szembenállás. Ami már az MDF-SZDSZ viszonyt is megmérgezte, már a rendszerváltozás előtt. Ez pedig lényegében most is meghatározó, lényegében Vona ennek a meghaladását próbálta volna hétfőn, dehát egy fecske....
A másik, hogy a gazdasági baloldal Európa-szerte válságát éli. Ott is, ahol dominált. (Franciák, osztrákok, hollandok, vagy legutóbb épp a csehek). Ez hosszú folyamat, nyilván összefügg a "harmadik út" problémájával, de az látható, hogy az utóbbi évek instabilitásának egyik fő oka.

Ami pedig a választáson való viselkedésről a konklúzióban van, az egyre kevésbé tűnik irreális forgatókönyvnek. Egyre több beszélgetésben kérdezik meg tőlem, hogy "kire szavazzak a Fidesz ellen? A jobbikra kell, hogy bukjanak?" Különböző egykori pártkötődéssel bíró emberek.
Szóval ez a taktika akár még meglepetéseket is hozhat a választásokon....

tothh · http://polizis.blog.hu 2017.10.27. 16:31:40

@Frady Endre: Ez kikalkulálható jórészt a 2014-es második helyezettekből. Meg persze attól is függ, lesznek-e zavarórepülések. De nem vagyok benne biztos, hogy ez a mostani merev elzárkózás (LMP, JOBBIK, régi bal együttműködésében) a választások előtt is így lesz. Főleg, hogy igen erős és egyre erősebb igény is mutatkozik rá.

Zsoltbacsi 2017.10.27. 17:05:29

@tothh:

" Minden stabilabb demokráciában a legfontosabb törésvonal a tisztán gazdasági alapú"

Ebben én nem lennék olyan biztos. Az usában gazdasági téren szinte semmi különbség a demokraták és a republikánusok között, ott a törésvonal inkább a külpolitikában, illetve az emberi jogokban van (demokraták: egyén szabadsága, republikánusok: a közösség érdekei). Évek óta ausztriában élek, és az átlagember szempontjából ott sincs különbség az ÖVP és az SPÖ között. Nyilván kormányváltás után mások fognak lopni, de ennek semmi hatása a kisember életére.

na4 2017.10.27. 17:16:21

Sötét komcsik. Magyarország egész XX.sz-i tragédiája a komcsiknak köszönhető. Csak örülni lehet, ha eltűnnek a színről. Örülhetnek, hogy ennyivel megússzák.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2017.10.27. 17:30:01

@tothh: Szerintem a Fidesz a saját közvélemény kutatási adatai minden körzetben megcsinálja a saját sajtóján keresztül az általad említett zavarórepüléseket. Esélyteleneket emel föl és esélyeseket lök a mélybe... Lehet, hogy azt kéne nézni, kit ekéz leginkább? Bár azt is csinálhatják tudatos átverésként...
Ahogy Yoda mester mondta: "A jövő állandó mozgásban van."
Azt hiszem, Chuck Norrisra fogok szavazni. :)

tothh · http://polizis.blog.hu 2017.10.27. 17:36:52

@Zsoltbacsi: Az Egyesült Államokban pont az okozta az utóbbi idők problémáit, hogy az ideológiai, és főként legutóbb az identitás-különbségek erősödtek fel. Ott a polarizáció nagyon megnőtt az utóbbi időben, és ez problémaként jelent meg már bőven a Trump jelenség előtt.

Ausztria elég különleges helyzet, mondhatni a kivétel, ami erősíti a szabályt.... Ott a 2 vh közti időszak polgárháborús viszonyai után rájött a két fő erő arra, hogy tisztább, ha összefognak, és inkább felosztják egymás között az országot. Ez lett a nagykoalíció és az ún. proporz-rendszer. Legutóbb pont erre mondtak nemet a szavazók...
Összességében azonban egyértelmű a fejlett demokráciákat érintő kutatások alapján, hogy minél inkább gazdasági a fő törésvonal, annál stabilabb a demokrácia. Gazdasági kérdésekben (adók, támogatások, stb.) meg lehet alkudni, de identitás-kérdésekben (nemzeti ellentétek, ld Catalunya, vagy vallási kérdésekben) ez lehetetlen. Nálunk is az ideológiai szembenállás polarizálta a társadalmat és a politikát. Míg a cseheknél, ahol gazdasági bal-jobb szembenállás volt, addig volt stabil a rendszer.

tothh · http://polizis.blog.hu 2017.10.27. 17:38:21

@Frady Endre: Na ja, de aki azt a sajtót olvassa, az eleve kisebb eséllyel szavaz a Fideszen kívül másra. Azért számomra 14 azt mutatta, az összes kamupárt 1% alatti szereplésével, hogy a választók ennyiben tudatosak.

torró 2017.10.27. 18:53:40

Botkát szerintem sem Gyurcsány, még kevésbé a fidesz húzta le. Botka ugyanúgy járt mint Németh Miklós. A Kovács féle tehetségtelen banda ügyködése hozta ilyen helyzetbe. Na meg Szanyi hülyeségei. Gyurcsány csak kihasználta a ziccert, bosszút ált amiért fekete bárányként kezelték. Szerintem a fidesz biztos lép valamit a háttérben, mert valóban szüksége van egy ilyen megosztó pártra. A kétharmad meg szerintem még meg lesz nekik.
süti beállítások módosítása