Vegyük vissza a politikát!

2017. november 13. 15:00 - Pápay György

A múlt heti rendezvényünk fontos állomás volt a Viszlát, kétharmad! történetében. És nem csupán azért, mert a közösségi médiában egyre erősödő jelenlétünk után elkezdett foglalkozni velünk a mainstream sajtó. Persze ez is fontos, sőt kulcsfontosságú az üzenet továbbítása szempontjából, egy önálló posztot azonban még nem érne meg. Az viszont már igen, hogy ennek hatására egyre többen találtak és találnak ránk, akiket éppen ez a kezdeményezés hoz közelebb (vagy hoz vissza) a politikai cselekvéshez.

oklok.jpg

Egy korábbi bejegyzésben részletesebben is írtam arról, hogyan hekkelte meg a hazai politikát a Fidesz. Ott elsősorban azzal foglalkoztam, hogy az utóbbi két év sorosozása-brüsszelezése egy olyan alternatív valóságot épített ki, amelyben a Fidesz-drukkerek kemény magján kívül kevesen érzik otthon magukat. Akit nem szippantott be a csúcsra járatott konteókampány, az nehezen tud viszonyulni ehhez a valósághoz, annyira abszurdak a kormány által napirenden tartott "problémák", különösen a hozzánk közelebb eső valóságból ismert problémák fényében. Ha viszont kritikával illetjük a sorosozás-brüsszelezés végsőkig eluralkodott gyakorlatát, máris a Fidesz játékában találjuk magunkat, és az ő valóságértelmezésüket támogatjuk potenciális Soros-katonaként, újabban Homo brüsszelikuszként.

Van azonban egy másik alternatív valóság is, amely történetesen az ellenzéki térfélen épül. Ahogy a Fidesz migránsellenessége, úgy ez is valós mozzanatokból táplálkozik, de a féligazságokból végül egy egészen hamis kép áll össze. Ez a Magyarországon kiépült diktatúrának a képe, amely ellen már nem lehet legális eszközökkel felvenni a küzdelmet. Ebben a valóságban mindenki, aki hagyományos (parlamentáris) eszközökhöz nyúl, az tulajdonképpen kollaboráns, mert ezzel is magát a rendszert építi. Mint fentebb írtam, a Fidesz valóban olyan kommunikációs helyzetet állított elő, amelyben a vele szemben megfogalmazott nyilvános kritikák egy része is őket erősíti. Más dolog azonban egy kommunikációs csapdahelyzet, és megint más azt állítani, hogy egy olyan rendszerben élünk, amelyben a parlamenti ellenzék egyetlen szerepe, hogy legitimálja a rendszert.

A legnagyobb probléma a diktatúrázással az, hogy könnyen egyfajta önbeteljesítő jóslattá válhat. Ha úgysem tudok legális keretek között tenni a Fidesz túlhatalma ellen, akkor mégis miért menjek el szavazni? Ha tényleg diktatúra van, akkor mi értelme a politikai cselekvésnek, hacsak nem a legradikálisabb fajtából való? A keményvonalas rendszerellenesség legnagyobb hibája, hogy a passzivitás felé tolja mindazokat, aki a jelenlegi rendszer keretein belül képzelik el a politikai cselekvést – vagyis a nem kormánypárti szavazók többségét. Akik bizonytalanok abban, hogyan viszonyuljanak a Fidesz alternatív valóságához, azok nem sok segítséget kapnak ehhez a másik, keményvonalas alternatív valóságtól. Akit folyton a barikádokra szólítanak, az lehet, hogy végül a szavazófülkéig sem fog eljutni, nemhogy egyéb kormánykritikus aktivitásig.

A Viszlát, kétharmad! kezdeményezés ezzel szemben arra keresi a választ, hogyan lehet ebben a rendszerben, az adott politikai erőviszonyok mellett érdemben tenni a Fidesz túlhatalma ellen. A kétharmadról mint kiindulópontról lehet ugyan vitatkozni (és ahogy látom, sokakkal még fogunk is), de a stratégia egyértelmű: találjuk meg azt a reálpolitikai minimálprogramot, amely mellett a legtöbb különböző értékrendű és elszántságú ellenzéki szavazó köteleződhet el egyszerre. Az, hogy egyik vagy másik ellenzéki párt(szövetség) kormányra kerüljön, ma biztosan nem jelent közös nevezőt. Ha viszont abból indulunk ki, ami pártállástól függetlenül minden nem kormánypárti szavazó számára a legrosszabb forgatókönyv, vagyis a Fidesz újabb kétharmadának lehetőségéből, akkor könnyebben sikerül közös alapot találnunk.

Mi az újabb kétharmad elkerülése érdekében a választók összefogását javasoljuk: a taktikai (át)szavazást a legesélyesebb ellenzéki jelöltekre az egyéni választókerületekben. (A javaslatunkat itt fejtettük ki részletesebben.) Ez működőképes megoldás lehet, de kezdetben tartottam attól, nem túl technikai jellegű-e ez a felvetés, rendelkezhet-e egyáltalán mozgósító erővel. Ha volt fontos hozadéka a november 8-i rendezvényünknek és az azt követő kötetlen beszélgetésnek (valamint az utána különböző csatornákon érkező megkereséseknek), az pontosan az, hogy valami megmozdult. Kiderült, hogy vannak, és nem is kevesen, akiknek éppen egy ilyen megközelítés jelent kapcsolódási lehetőséget a politikához, ahová eddig nem tudtak vagy nem akartak kapcsolódni.

Ez valahol érthető is, hiszen se a civil szféra, se a pártok nem tesznek olyan "ajánlatot" a választók felé, mint a Viszlát, kétharmad! A változásért küzdő civiliek többnyire egy jól körülhatárolt politikai ízlést képviselnek, és olyan jelszavakat tűznek a zászlajukra, amiket kevesen éreznek reálisnak. A pártoknak pedig megvannak a maguk korlátai: nemcsak a népszerűségüket illetően, hanem az összefogásra való képességüket illetően is. (És nem feltétlenül csak az "önzőségük" miatt: jelenleg senki sem látja pontosan, hogy amit egy ellenzéki összefogás megnyerne a réven, azt nem vesztené-e el a vámon.) A választók összefogásának gondolata ezzel szemben egyfelől reális opció, másfelől képes meghaladni a pártok előtt álló korlátokat. Nekünk, szavazóknak nem kell szeretnünk egymást és egymás pártjait; elég, ha felismerjük, hogy közösek az érdekeink.

A Viszlát, kétharmad! azonban több is lehet, mint egy puszta "negatív állítás", mint a különböző irányból érkező protestszavazók közös platformra irányítása. Múlt hét óta világosan látjuk, hogy vannak, akiknek ennél többet jelent: egy pozitív eszközt ahhoz, hogy visszavegyék a maguk számára a politikát. Visszavegyék a kormányzattól, amely régóta nem rejti véka alá, mennyire lenézi a választókat; és visszavegyék azoktól az ellenzéki szereplőktől, akik csak a legradikálisabb kormányellenes szavazók mozgósításában érdekeltek. Vannak, és nem is kevesen, akik csak a megfelelő lehetőségre vártak, hogy először (vagy hosszú idő után először) részt tudjanak venni a politikai cselekvésben. És most a Viszlát, kétharmadban látják ezt a lehetőséget.

Ez persze ránk is másfajta felelősséget ró, mint amiben korábban gondolkodtunk. Azt persze mindig is tudtuk, hogy ez egyfajta "csináld magad mozgalom" lesz. De most azt is meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk együtt csinálni. Ki kell alakítanunk a megfelelő kereteket, hogy minél többen részt tudjanak venni benne olyanok, akik nemcsak nemet akarnak mondani valamire (jelesül a Fidesz hatalomgyakorlására), hanem igent is akarnak mondani valami másra. Méghozzá arra, hogy itt az ideje nekünk, választóknak visszavennünk a politikát.

(Fotó: Unsplash)

A Kézműves politika a Viszlát, kétharmad! társoldala. A Facebookon itt tudod követni, a Viszlát, kétharmad! kampányt pedig itt.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezmuvespolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr7613262789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.13. 19:31:53

A ballib álcivilek miért lennének népszerűbbek gazdáiknál? Komolyan kérdezem.

6.Lenin 2017.11.13. 19:39:07

Szerintem a politizálás lehetősége eddig sem volt elzárva senki elől sem.
Most "hirtelen" 1re többen szeretnének belőle egy újabb szeletet kivágni a maguk (?) számára.

Szegény választó meg majd kapkodhatja a fejét, ugyan melyikhez is kéne csatlakoznom?
A túlkínálat se lesz jó megoldás.

Legfeljebb szórakoztatóbb lesz a ki, kivel, kivel nem nevezetű játék.

felső határ nincs 2017.11.13. 19:55:20

ez mondta a migrihullámra is hogy konteó

Visceroid 2017.11.13. 20:05:16

"Ha tényleg diktatúra van, akkor mi értelme a politikai cselekvésnek, hacsak nem a legradikálisabb fajtából való?"

Háát igen, és itt van az, amikor ti balliberálisok befuccsoltok. Ugyanis ti nem tudjátok kivinni az utcára az embereket, nem fogtok tömegtüntetéseket szervezni, sem ingyenvonatot, sem kokárdát, székházat ostromolni meg pláne nem fogtok. Ti levelet írtok, ennyi telik tőletek. Orbán pedig erre rászervez egy több tízezres békemenetet, és bebizonyítja, hogy ebben az országban ebben az életben már nem lesz sem baloldali, sem liberális kormányzás.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.11.13. 20:16:29

Lassan több ballibsbolsi politikai kezdeményezés lesz, mint amennyi szavazójuk van. Szerintem hagyd meg magatoknak (is) a lehetőséget a diktatúrázásra, mert erre mindig lehet majd fogni, hogy az "emberek nem mernek ránk szavazni" :D

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.13. 21:12:24

"Ha tényleg diktatúra van, akkor mi értelme a politikai cselekvésnek, hacsak nem a legradikálisabb fajtából való?"

"Akit folyton a barikádokra szólítanak, az lehet, hogy végül a szavazófülkéig sem fog eljutni"

Hát bizony, a diktatúrázó, közben meg forradalomra felszólító balliberráltak ezen a kognitív disszonancián nem képesek túltenni magukat. Ugyanis nap mint nap azt olvasom, hogy forradalomra van szükség Orbán leváltásához, az ország pénzügyi-gazdasági tönkremenetele sem nagy ár ezért:

"Igen, jobb lenne. Halál komolyan mondom. Sokkal hamarabb szabadulnánk meg Orbántól, ha bedőlne az ország. Addig legföljebb kihúzzuk kenyéren és vízen. "

Forrás: europakavezo.blog.hu/2017/11/12/orban_azt_mondta_nem_szorulunk_senki_penzere_majd_felvette_az_orosz_hitelt/full_commentlist/1#c34125245

"Nem kívánom az ország pénzügyi-gazdasági összeomlását, de azt állítom, hogy többre jutnánk vele, ha ez bekövetkezne, mint ha még 10-20 évig szenvednénk tovább az országot rothasztó orbáni kriptobolsevik-neohorthysta újfeudalizmust. Egy gyors összeomlás elsöpörné ezeket az országromboló fideszes bűnözőket, és a romokon lehetne újraépítkezni. Nem kell ettől félni, az ország gyorsan kiheverné a krachot."

Forrás: europakavezo.blog.hu/2017/11/12/orban_azt_mondta_nem_szorulunk_senki_penzere_majd_felvette_az_orosz_hitelt/full_commentlist/1#c34125963

Külön felhívom a figyelmet erre a szóvirágra: "az országot rothasztó orbáni kriptobolsevik-neohorthysta újfeudalizmus".

Megáll az ész. És ez még a szelídebb balliberrált megszólalások közül való, mert nem találom a linket ahhoz a kommenthez, amelyben valaki az összes Fidesz-szavazó (min. 2 millió magyar állampolgár) lámpavasra akasztását követelte.

Most komolyan! Ilyeneket szavazzunk kormányra?

Boross Bence 2017.11.16. 14:44:34

Tisztelt Pápay Úr!

Egy tipp a következő poszthoz: ki kellene számolni, hogy ha 2014-ben működött volna az itt javasolt stratégiai szavazás az Összefogás, a Jobbik és az LMP szavazói részéről, akkor mi lett volna az eredmény. Esetleg egy térképet is készíthetne hozzá!

Boross Bence 2017.11.24. 09:45:41

Kiszámoltam. Ha a 2014-es választás adatait tekintjük ma is érvényesnek, akkor 26 helyen kapott a Fidesz-KDNP több szavazatot, mint az (Összefogás+Jobbik+LMP). A maradék 80 oevk-ból azonban csak 10-et tudott megnyerni a Összefogás. A maradék 70 kerületből 22-ben 10% alatt, 14-ben 10 és 20% között, 34-ben pedig 20% fölött volt az (Összefogás+Jobbik+LMP) előnye a Fidesz-KDNP-hez képest (nem százalékponttal, hanem %-kal). Úgy gondolom, erre a 34 kerületre kellene a stratégiai szavazás megtanítását koncentrálni.

Például - a számításom szerint a legrosszabb esélyekkel rendelkező - Fejér megyei 1. sz oevk-ban a következő eredmények születtek egyéniben 2014-ben:

Fidesz-KDNP: 19602 szavazat
Összefogás: 13407 szavazat
Jobbik: 7450 szavazat
LMP: 2725 szavazat

Összesen az (Összefogás+Jobbik+LMP) 23582 szavazatot kapott.
A kerületben az Összefogás jelöltje volt a legerősebb ellenzéki jelölt. Ha akkor tökéletesen működött volna a stratégiai szavazás, akkor 20%-kal verték volna meg a Fidesz jelöltjét ebben a körzetben, és Összefogásos jelölt nyerte volna a mandátumot.

A 34 vizsgált kerületből 24-ben az Összefogás jelöltje volt a legesélyesebb, 10-ben pedig a Jobbiké. Tehát ha mind a 34 kerületben tökéletesen működött volna 2014-ben a stratégiai szavazás, a többiben pedig egyáltalában nem, akkor a következőképpen alakult volna az Országgyűlés összetétele:

Fidesz-KDNP: 62 egyéni + 37 listás mandátum = 99 mandátum
Összefogás: 10 + 24 egyéni + 28 listás mandátum = 62 mandátum
Jobbik: 0 + 10 egyéni + 23 listás mandátum = 33 mandátum
LMP: 0 + 0 egyéni + 5 listás mandátum = 5 mandátum

Vagyis a Fidesz-KDNP-nek még az abszolút többsége sem lett volna meg, nemhogy a kétharmad.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.24. 13:22:50

@Boross Bence:

Választási matekból egyes alá. :)
süti beállítások módosítása