A napokban két ismerősömtől kaptam számomra fontos visszajelzést a Viszlát, kétharmad! kezdeményezéssel kapcsolatban. A nevüket nem fedem fel, mert erre nem kaptam (mondjuk nem is kértem) felhatalmazást, pedig úgy még érdekesebb lenne a dolog. De a politika már csak ilyen: mindig azok a belső sztorik a legjobbak, amiket kifelé nem mondhat el az ember.

Valahol el kell kezdeni. Nemcsak ezt a blogot, hanem a kampányt is.

Mondjuk aki 2010-ben azt mondta volna, hogy 2017-ben majd a Fidesz ellen készülök kampányolni, azt valószínűleg körberöhögöm. Ahogy körberöhögtem volna azt is, aki 2014-ben, a választás után azt mondja, hogy egy év múlva a Magyar Nemzetnél fogok dolgozni. Hiszen addigra már kizsilipeltem a NER-ből, arra pedig nem sok jel utalt, hogy hamarosan a Nemzet is ki fog zsilipelni. Én legalábbis ezt nem láttam jönni. Ahogy persze sok minden mást sem.